Mi, nők, állandóan szuperhősök akarunk lenni, mindent mi szeretnénk elintézni, és persze a lehető legtökéletesebben. Mintha a vérünkben lenne, hogy mindenkinek és minden szerepünknek kifogástalanul megfeleljünk. Talán pont ezért a legnehezebb feladatok egyike számunkra a segítségkérés. Nekem biztosan. Egyszerűen muszáj az "egyedül is el tudok mindent intézni" szerepben tetszelegnem. Egy ideig. Aztán amikor elfáradok, borul a bili. Pedig ennél nagyobb hülyeség nem létezik. Mindenkinek véges az ideje és az energiája. Nekünk is.

Szóval nem kell minden feladatot egyedül elvégezned. Kérj segítséget, delegáld a teendőket. Amikor egyedül vagy otthon a gyerkőccel, egyértelmű, hogy te csinálsz mindent, főzöl, mosol, takarítasz, foglalkozol a picurral. Viszont amikor a párod otthon van, legalább részben leveheti a terhet a válladról. Megkérheted, hogy vigyázzon a kicsire vagy vigye le sétálni, amíg te megcsinálod a vacsorát. Így biztosan gyorsabban haladsz majd. Kijelölhettek neki saját feladatot, amit rendszerint ő fog végezni, pl. leviszi a szemetet, kitereget. Vagy ha szeret főzni, akkor időnként megcsinálhatja a vacsorát.

Forrás: pixabay

Óriási segítség tud lenni, ha a nagyszülők, testvérek vagy akár egy bébiszitter tud időnként a gyerekekre vigyázni, és ilyenkor mondjuk be tudod hozni a lemaradásodat a munkában/házimunkában, vagy végre kettesben lehettek a pároddal. A kicsik megszületése után minden ilyen alkalom felértékelődik.

Amikor már nagyobbak a gyerekek, őket is be lehet vonni a házimunkába. Úgy gondolom, hogy ha megkérjük őket, rakjanak rendet a szobájukban, és reggelente ágyazzanak be, az még nem meríti ki a gyerekmunka fogalmát. :) Készíthetünk nekik külön teendő-listát. Az ovisoknak lerajzolhatjuk a feladatokat, és amikor készen vannak velük, matricával, mosolygó arccal jelölhetik. Az interneten rengeteg kreatív ötletet találhattok a témában.

Korábban említettem, hogy általában nehezünkre esik segítséget kérni. Na ugyanilyen nehéz nemet mondani is. A munkahelyünkön kezdődik az egész. A főnök mindig megtalál minket az újabb és újabb teendőkkel, és mivel bizonyítani akarunk, sorra elvállaljuk őket, még akkor is, ha már nem fér bele a munkaidőbe. Valahogy persze mégis sikerül elvégezni a feladatokat (mert bent maradtunk plusz két órát az irodában), a főnök csak azt látja, hogy kész, máskor is lehet ugyanennyi munkát adni. Vagy még többet.

Ha a munkahelyünkön ez belefér, otthon még természetesebb lesz, hiszen a családunkért pláne minden erőfeszítést megteszünk. Így amikor a párunk kitalálja, hogy szelektáljunk hétvégén a nagyszekrényben, ahol az elmúlt évek lomjai felgyűltek, simán igent mondunk, annak ellenére, hogy nagyon nehéz és fárasztó hetünk volt, és csak pihenni szeretnénk. Vagy megkérdezi, hogy "Ugye nem baj, ha átjönnek este a haverok meccset nézni?", ami alap esetben persze, hogy nem probléma, de ma valahogy nem érzed jól magad. És ha jön valaki hozzánk vendégségbe, akkor ugye porszívózni kell, felmosni, port törölni, fürdőt takarítani, valami harapnivalóval készülni, nehogy azt mondják ránk, milyen borzasztó vendéglátók vagyunk. Mintha bárkit is zavarna, hogy pizzát rendelsz és van egy porcica az egyik sarokban. Ilyenkor sokkal jobban jársz, ha egyszerűen nemet mondasz. A családod is meg fogja érteni, hogy nem tudsz mindig topon lenni, neked is kell egy kis pihenés.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Modern Mommy Facebook és Instagram oldalát, hogy ne maradj le az újdonságokról!