Köztudott, hogy mi nők sokkal jobbak vagyunk a multitaskingban, mint a férfiak, egyszerre akár 2-3 dolgot is el tudunk intézni. Nos, az igazság az, hogy nem tudunk. Vagy legalábbis nem hatékonyan. Sem a nők, sem a férfiak. Jó pár évig áltattuk magunkat azzal, hogy ha több feladatot végzünk párhuzamosan, akkor időt takarítunk meg. Azonban az elmúlt évek kutatásai bebizonyították, hogy a multitasking nemhogy növeli, de csökkenti a teljesítményünk, és hamarabb el is fáradunk. Upsz.

Nagyon sok időt és energiát tudunk elpazarolni, ha nincs rend a fejünkben és körülöttünk. Van néhány szétszórt ismerősöm, akik azért késnek mindig mindenhonnan, mert indulás előtt sosem találják a kulcsaikat, mobiljukat vagy a pénztárcájukat. (Én teljesen más miatt kések állandóan.) Nem elég, hogy hosszú perceket elvesztegetnek azzal, hogy keresik ezeket a tárgyakat, de még jól fel is húzzák magukat. Pedig egy kulcstartóval és egy tárolóval könnyen megoldhatók ezek a problémák. A tárolóban jól elfér egymás mellett a pénztárca, szemüveg, napszemüveg, minden, amit induláskor csak be kell dobni a táskába. Ha mindennek megvan a helye, akkor nem az agyunknak kell rá emlékeznie, mit hova pakoltunk, és felszabadul egy kis energiánk.

El sem tudjátok képzelni, mennyi ideig toltam ennek a blognak az elindítását. Nem vagyok egy halogató típus, de ez kifejezetten sokáig tartott. Volt a fejemben egy álomkép (a dizájnról, a tartalomról), és nem viseltem volna el, ha nem tudok ennek megfelelni. Ezért mindig volt valami újabb részlet, amiről kijelentettem, hogy amíg az nincs meg, addig nem lesz nyilvános a blog. Legyen meg x számú bejegyzés előre, hiszen biztos lesz olyan időszak, amikor nem fogok tudni írni vagy nem lesz ihlet, legyen egy logó stb. Persze rengeteg holtidő volt, amikor semmit sem csináltam, csak vártam a sült galambot. Aztán csak megelégeltem a dolgot.

Egész nap csak loholunk a feladatok után, este mégsem érezzük úgy, hogy utolértük magunkat. Ismerős? Utálom, amikor elalvás előtt ugrik be két-három dolog, amit meg akartam aznap csinálni, és még délelőtt az eszemben is volt, de aztán a nagy felfordulásban egyszerűen elfelejtettem. Pedig gyakran előfordul, ha nem tudom valahova lejegyezni a tennivalót. "Majd később felírom a listára, most nincs rá időm." Nyilván felírni is elfelejtem.

Sokan gondolják úgy, hogy az időmenedzsmentre születni kell, hogy akinek nincs érzéke hozzá, úgysem fogja megtanulni. Ez óriási tévedés, igenis fejleszthető készség, csak sok gyakorlás és következetesség kell hozzá. Ebben a rohanó világban pedig pont erre lenne szükség, amikor nincs egy percünk sem megállni. Szaladunk, hogy időben beérjünk a bölcsibe, ne késsünk el a munkahelyünkről, hogy ne égjen meg az ebéd, miközben teregetünk… Ti emlékeztek rá, mikor volt utoljára olyan napotok, amikor nem rohantatok valahova, vagy nem siettetek valamilyen feladattal? Én felidézni sem tudom. Még a nyaraláson is kapkodtunk.