Első és legfontosabb feladat: elfogadni és elengedni

2019. április 05. - Modern Mommy

Azzal talán senki sem vitatkozik, hogy amikor megszületik az első gyerkőc, a feje tetejére áll a világ. Anyának és apának egyaránt. Hiszen anya foglalkozik a babával, de anyáról apának kell gondoskodnia, leginkább megnyugtatnia, hogy minden rendben lesz, különben anya még gyorsabban kétségbeesik (nem kérdés, előbb-utóbb eljön ez a pont), és még enni és zuhanyozni is elfelejt. Nem hiszem, hogy van olyan szülő, aki egy buddhista szerzetes nyugalmával tudja az első pár hónapot végigcsinálni. Rengeteg új feladatunk lesz egyik pillanatról a másikra, és kell egy kis idő, hogy ezt feldolgozzuk. Nem fogok hazudni, vannak borzasztó napjaim, amikor egyszerűen rohanok a feladatok után, és a nap végére több a teendő, mint reggel volt. Én sem vagyok profi, de a munkám miatt az időmenedzsment nem volt ismeretlen fogalom, csak egy kicsit át kellett variálnom, hogy anyaként is használható legyen ez a tudás.

Nekem talán az egyik legnehezebb feladat az elfogadás és elengedés volt. A legnehezebb, de most már rájöttem, hogy a legfontosabb is. Ez a kulcs ahhoz, hogy az ember ne akadjon ki lépten-nyomon minden apróságon. Elfogadni és elengedni, hogy talán már sosem fogok nyugodtan pisilni (apróságnak tűnik, de marha idegesítő, amikor egy kiskrapek minden egyes pisilésnél ott áll az ajtó előtt és dörömböl, viszont amikor kijövök, mindig egy mosolygós baba fogad, ami minden kellemetlenséget megér). Hogy már soha nem lesz mindenre időm, de azért igyekszem, mindennap magammal is foglalkozni, legalább egy kávé erejéig kikapcsolódni. Hogy többé nem fogok meleget ebédelni vagy forró kávét szürcsölni (felhívnám a figyelmet az előző pontra). Hogy soha nem lesz ugyanolyan rend körülöttem, mint korábban. Hogy már nem fogok filmeket egyben megnézni. Hogy a testem megváltozott, és bár erőn felül küzdök, hogy visszaszerezzem a régit, de már lehet nem leszek ugyanolyan. És ami talán a legfontosabb, hogy nem leszek mindig mindenben tökéletes. 

mistake-876597_1920.jpg

Forrás: pixabay

Lehet a tökéletesre törekedni, sőt, de meg kell tanulni elfogadni és elengedni, ha nem megy. Mert minden nem lehet tökéletes. Ugyanez van az anyasággal is. Próbálhatunk tökéletesek lenni mindig minden fronton, de úgysem fog sikerülni, lesz egy pont, amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok, és nem úgy reagálunk, ahogy szeretnénk. Én nem tökéletes anya, feleség és nő, hanem valódi szeretnék lenni. Hogy a kisfiam, a férjem, a családom, a barátaim a hibáimmal együtt szeressenek. Ja igen, és ami még fontosabb, én saját magamat! Vállalom a tökéletlenségem, és másoknak is csak javasolni tudom. Felemelő érzés, hogy nem vagyok folyton elégedetlen (csak néha). Őszintén szólva nekem sem jön mindig össze az elfogadás és elengedés, vannak rosszabb napjaim, amikor kiborulok, de ez teljesen normális. Nem lehet minden pillanatunk felhőtlenül boldog.

Kicsit furcsa, hogy egy időmenedzsmenttel foglalkozó blogon az az első jó tanács, hogy fogadd el, nem lesz időd mindenre, de sajnos anyaként az a tapasztalatom, hogy ez így van. Ha megtanulsz elfogadni és elengedni, neked pedig mindig mindenre lesz időd, akkor is biztos lesz az életedben egy terület, ahol jól fog jönni ez a tudás.

A bejegyzés trackback címe:

https://modernmommy.blog.hu/api/trackback/id/tr7014733217