Mostanra a "várj egy kicsit" kifejezés szitokszóvá vált nálam. Ha csak kiejtem a számon, bűntudatom van. És ugyanez érvényes a "máris", "azonnal", "pillanat" vagy a "mindjárt jövök" szófordulatokra. Rengetegszer mondom ezeket egy nap. Túl sokszor. A fiaimnak és a férjemnek is. Mert épp mosogatok, teregetek, pakolok, eszek, mindig csinálok valamit. Oké, az embernek vannak szükségletei, és amikor már négyszer álltam fel az ebéd mellől, ötödjére lehet nem fogok. Az is igaz persze, hogy a gyerekeknek tanulniuk kell néha egy kis türelmet, hogy nincs minden azonnal. Ennek ellenére a bűntudat állandó. Emiatt és sok más dolog miatt.

A babaápolási termékeket gyártó NUK cég készített egy felmérést, amely szerint az anyák 87%-a érez bűntudatot egy bizonyos ponton. De ami igazán ijesztő adat, hogy az édesanyák 21%-ának van lelkiismeret-furdalása az idő nagy részében vagy mindig. Nem tudom, hogy ez régen mennyire volt jellemző a nőkre, vagy hogy az anyai bűntudat is egy modernkori találmány, de az biztos, hogy a baromi magas elvárások, amit magunkkal szemben támasztunk, és a social media tökéletes világa nem segít a helyzeten.

Forrás: Unsplash

Mi miatt van bűntudatunk? A leggyakoribb ok, hogy nem érezzük elég jó anyának magunkat. Sokunknak már a várandósság alatt is voltak kétségbeesett pillanatai, hogy vajon hogy birkózom meg ezzel a feladattal, elég jó anyukája leszek-e ennek a kis tündérnek? Ki az, aki soha nem érzett még így, akinek soha nem voltak kétségei? Ugye? A másik visszatérő probléma, hogy nincs elég időnk a gyerekeinkre. Vagy legalábbis így érezzük. Ezt gyakran tapasztalom én is. Hiába vagyok együtt szinte reggeltől estig a gyerekekkel, hiába foglalkozom velük szinte egész nap, lefekvéskor mégis úgy érzem, hogy alig töltöttem velük időt. Borzasztó.

Az anyai bűntudatnak ezen kívül számtalan forrása lehet még: nem főzök eleget, nem adok elég egészséges ételt a gyerekeknek, nem vagyok elég türelmes hozzájuk, túl sokat nyomkodom a telefont, túl sokat hagyom őket tévézni, visszamentem dolgozni, túl sokat dolgozom, néha kimozdulok nélkülük. És a sort még lehetne folytatni. A jó hír viszont, hogy van megoldás a bűntudatból való kikeveredésre.

Ismerd be, legalább magadnak, hogy anyának lenni kemény meló! Lelkileg, szellemileg, fizikailag. Lehet, hogy nem erre számítottál, mert a nehézségekről senki nem beszélt. A társadalomban ugyanis még mindig ciki, ha valamiben gondokkal küzdünk, inkább mosolygunk, és csendben szenvedünk.

Beszélj a bűntudatodról, a helyzetedről, az érzéseidről valakivel! A pároddal, a barátaiddal, más anyukákkal. Ilyenkor nagyon jól jönnek a baba-mama klubok, ahol megoszthatjátok egymással a félelmeiteket, kétségeiteket. Ezzel rengeteg erőt tudtok egymásnak adni, biztosítani tudjátok egymást, hogy nem vagytok egyedül. És ez bizony jól tud esni.

Felejtsd el a "kellett volna" szófordulatot! Mit kellett volna tennem? Mit kellett volna mondanom? Mit nem kellett volna csinálnom? Ami megtörtént, azt úgysem tudod semmissé tenni. Felesleges ezen görcsölni. Tudom, könnyű mondani. De ahelyett, hogy magadat ostoroznád, inkább próbáld meg jóvátenni, amit mondtál vagy tettél. Ülj le a gyerkőccel játszani, és ezalatt légy jelen, csak rá figyelj.

Végül szeretnélek megnyugtatni: a "sz@ranyáknak" nincs  lelkiismeret-furdalásuk. Tehát ha neked bűntudatod van, az azt jelenti, hogy igazán szuperanya vagy. :)

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Modern Mommy Facebook és Instagram oldalát, hogy ne maradj le az újdonságokról!