Manapság annyira túlszervezzük nem csak a saját, de a gyerekeink életét is, hogy szabad játékra egyre kevesebb idő jut. Foci, sakk, balett, gitár, dob, furulya, kézilabda, tánc, szakkörök, különórák, korrepetálás és a sort még lehetne folytatni. Heti 2-3 délután megy el ezekkel a programokkal, a kötelező ovi vagy iskola után, a házi feladat tenger mellé. Mikor is jut ideje egy gyereknek ténylegesen kikapcsolni, szabadon játszani? Arról nem is beszélve, hogy a szülőknek is elég nehézséget okoz, hogy minden meg legyen szervezve, mindenhova időben odaérjenek, a lakás se szaladjon, na meg vacsora is legyen az asztalon.

A gyerekeknek igenis szükségük van a kreatív szabad játékra (minél több, annál jobb), amelybe belemerülhetnek, amelyben kiélhetik a fantáziájukat, feldolgozhatják a nap történéseit, megoldhatják a saját problémáikat. Ehhez viszont nincs szükség túl sok és túl bonyolult játékszerre. Építőkockák, babák, autók, készségfejlesztő játékok, ceruzák, gyurma, tábla és kréta, ezek mind nagyon egyszerűek, mégis órákig el tudnak szöszmötölni velük a kicsik, és közben kitalálhatják a saját játékszabályaikat. Vagy csak engedjük ki őket a szabadba, és feltalálják magukat. Ez mind sokkal hasznosabb a gyerekek fejlődése szempontjából, mint a sok színes-szagos-zenélő-forgó kütyü, ami a szülőket is az őrületbe kergeti általában, és a gyerekek is hamar rájuk unnak. Ezeknek a játékoknak még nagy hátránya, hogy egyféleképpen lehet velük játszani, úgy, ahogy a játékgyártók kitalálták. Egyáltalán nem hagynak teret a fantáziának.

Forrás: Unsplash

Úgy sejtem, nem én vagyok az egyetlen, aki ki tud borulni, amikor a gyerekek összes játéka a földön hever a nappali kellős közepén nem egészen 3 perc szabad program után. Értem én, hogy a zsenik átlátják a káoszt, na de ez már talán túlzás. Ne higgyétek, hogy olyan kegyetlen anya vagyok, aki nem vesz a gyerekének semmilyen játékot, én is tudok a mértéktelenség csapdájába esni. Egyszerűen igyekszem redukálni a játékszerek számát. És ez nem csak az én érdekem, de a fiaimé is. Észrevettem, hogy ha túl sok játék van elöl, akkor egyszerűen semmi nem köti le őket, nem tudnak elmerülni egyikben sem, és ez nem tesz jót hosszú távon a figyelmüknek. Játszanak valamivel 1-2 percig, és már mennek is a másikért. Ebből következik az, hogy 10 perc után úgy néz ki a szőnyeg, mint egy csatatér.

Amikor megszületett a nagyfiam, mi is rengeteg csörgőt, kiskönyvet, zenélő játékot vettünk neki, amik egészen 5 percig érdekelték. Ezzel szemben az üres ásványvizes palackkal vagy a távirányitóval órákig elszórakozott. Később sem változott a helyzet. A fazék és a fakanál, vagy az üres virágcserepek pakolása mindig jobban lekötötte, mint bármi más. Előbb-utóbb meg szoktam bánni, ha megveszünk neki valami baromi drága játékot, hogy hú majd ez lesz a kedvence. Mondanom sem kell, ilyen még sosem fordult elő. Most a kicsivel igyekszünk nem elkövetni ezeket a hibákat.

Nem azt mondom, hogy ne vegyetek semmilyen játékszert a gyerekeknek, csak próbáljátok meg a minimumon tartani ezek számát, hogy legyen lehetőségük elmerülni egy-egy tevékenységben. Nálunk bevált, hogy nincs minden játék egyszerre elöl, hanem időnként cserélgetjük őket. Amikor már nincs kedvük egyikkel sem játszani, akkor hozunk pár "újat" a szekrényből, a "régieket" pedig elpakoljuk. Akár besegíthet a gyerkőc is kiválasztani, hogy mi menjen, és mi maradjon. Nyilván nem lenne jó, ha a kedvenc játékát is a szekrény mélyére száműznénk. Talán a kevesebb több elve alapján az a néhány játék jobban leköti a figyelmét, és mi is fellélegezhetünk pár percre. :)

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Modern Mommy Facebook és Instagram oldalát, hogy ne maradj le az újdonságokról!